Kösz, jól vagyok...

Megvallom őszintén, még meg kell tanulnom egyedül aludni. Az utóbbi években, sosem aludtam egyedül és nem gondoltam volna, hogy ehhez így hozzá lehet szokni. Hogy ennyire tud zavarni a csend, hogy ennyire tudnak hiányozni a másik éjszakai zajai. Hiányoznak, nehezen alszom el, így aztán sokat gondolkodok, és újabban emlékezem. Múlt éjszaka például eszembe jutott a… Tovább »

Kezdenek kialakulni az új mindennapok. Vé átalussza az éjszakákat, mégsem ébred olyan vészesen korán reggel. Ha felébredt, „szól” és olyankor még befekszik mellém az ágyba. Sokat játszunk, rajzolunk, mesélünk, sétálunk. Járunk babaklubokba hetente kétszer. Vé nagyon félénk, nemcsak az idegenektől fél, hanem gyakorlatilag mindentől, ami ismeretlen. Épp emiatt kezdtem babaklubba hordani, szokja a társaságot és… Tovább »

–          Szeretlek, de nem bírom már tovább! –          Tudom. Szeretlek, és harcolni fogok értetek! Eltelt már pár nap, hogy kidobtam Imrét dühből, erőből. Tudom, hogy jól döntöttem. Én már annyit reménykedtem, vártam, próbálkoztam, alkalmazkodtam, hogy végül elveszítettem önmagam. Már én sem az a lány, az a nő vagyok, lettem, akibe Imre annak idején beleszeretett. Egy… Tovább »

„Kérlek, menj el! Én ezt már nem bírom így tovább!” Igen, ezt kellett volna mondanom. Nyugodt hangon, semlegesen. Ehelyett belekeveredtünk a már szokásosnak mondható hétvégi veszekedésünkbe. Akkor, ott nálam elpattant az a nagyon vékony cérna, ami még hozzá kötött. Ordítottam és gyakorlatilag kidobtam. A lakásból, az életemből, a jövőmből. Ezt nem bántam meg. Sajnos azt… Tovább »